Játékosok száma: három vagy több
Kellékek: egy csomag kártya
Nehézségi fok: könnyű játék
Játékidő: 5-10 perc

A játék módja és célja a többiek félrevezetése; a jó játékos minden lépésével igyekszik megtéveszteni ellenfeleit.

Előkészítés: Megkeverjük a lapokat és szétosztjuk az egész csomagot. Nem baj, ha némelyik játékosnak eggyel több lapja van. Ügyeljünk arra, hogy a többiek ne leshessék ki a lapjainkat.

A játék menete

Az osztó balján ülő játékos kezd úgy, hogy szabadon választott lapját képpel lefelé leteszi az asztal közepére, és megnevezi az értékét. Ez lehet igaz, vagy nem. A többi játékos, az óra járásával megegyező irányban haladva egymás után ugyanígy tesz, egyre magasabb értéket bemondva, ahogy növekszik az asztalon lévő lapok száma. Bármely játékos bármikor bemondhatja, hogy svindli, jelezve ezzel, hogy kétségbe vonja az előző játékos szavának hitelességét. A kérdéses lapot felütik: ha a lap tényleg az volt, aminek a tulajdonosa nevezte, a kételkedő viszi el az összes lapot; ha viszont nem, az viszi őket, aki a kérdéses lapot dobta. Természetesen a feszültség akkor hág a tetőfokára, amikor egy lap állítólagos értéke az ász felé közelít, hiszen az azt követő játékosnak nincs más választása, mint hogy svindlit mondjon – pedig az akár igaz is lehet. A résztvevők életkorától függően a játékstratégiák kifejezetten körmönfonttá válhatnak. Válasszon a kezdő játékos inkább alacsony, vagy közepes értékű lapot, hogy hagyja növekedni a lapcsomagot? Vagy kezdjen azonnal magasabb lappal, hogy gyorsítsa a kihívást? A taktikai félrevezetések fontosságában és sokféleségében ez a játék kiváltképp a pókerra emlékeztet.

Győzelem: Az nyer, aki elsőként szabadul meg lapjaitól.

Másik változata:

Dupla lapok: A szabályokat meg lehet változtatni úgy, hogy egyszerre egynél több (azonos értékű) lap eldobása is lehetséges. A játékos miután szépen kiszámítja az esélyeit, egyszerre két vagy három lapot tesz középre, és dámáknak mondja őket. Az esetleges kételkedőknek, mint minden esetben, most is mérlegelniük kell döntésüket, de így a kockázat nagyobb.

 

Forrás: Jim Glenn, Carey Denton: Családi játékok kincsestára, Kossuth Kiadó 2004